BŐR-SZÍN-HÁZ
Ház, Szín, Lélek: lélekszín, színház, házlélek. Mindnek
külön kiállítást lehetne rendezni, de itt és most egy tárlatban egyesül ez a
sokféle költői kombináció.
Balla István Bőrész ugyanis
legalább annyira szín, mint lélek, s hogy mindez el ne szálljon az égbe,
illetve legyen hová tapadnia, ott a vázként szolgáló "ház". Falak,
amik az ő esetében bőrből vannak, de lélektől átjárt, színekkel bevont bőrből.
Csodálatos anyagot ismerhetünk meg a bőrben.
Balla Istvánban egy bőrművészt tisztelhetünk, aki imádja a színházat,
a zenét és a társművészeteket. Elüthetnénk ennyivel is a kiállítás címére
irányuló kérdést. Ám több van itt mégis a háttérben. A színház szóból vegyük
először csak a színeket, amik e művek titkát jelentik. Arra a túláradó fényre, mélyről
jövő ragyogásra gondolok, ami annyira azért mégsem természetes a
bőrfelületektől. Az ő kezei között azonban megszelídül, sőt, elvarázsolódik ez
a nehéz anyag, az összes élőt bevonó csodás takaró. Tudniillik Balla István a „matériát”
valami hajlékony, már-már illékony felszínné formálja, ami aztán újra
megmerevedik, de közben már beléköltözött a lélek. –Igen-, lelket, életet lehel
a hajdan úgyszintén élettel teli sűrű szövetbe, ami nélkül se a tapintás
gyönyörűségét, se a hideg ellenszerét nem ismernénk.
De hogy mi köze lehet mindennek a színházhoz? Egyrészt ugye
kézenfekvő a felelet, hiszen „színház az egész világ”. Ami viszont ezen túlmenően
is kapcsolódást, lelki összeköttetést teremt a teátrumok világa és az itt
bemutatott művek között, hogy minden második valami előd-alkotást látva, avagy
egy előadáson ülve fogant, fogalmazódott meg a művészben. Sába királynője, A
három nővér, Pieta, Maszkok tánca, Az erdő szelleme, és az ikonok. Nem beszélve
a mostanában születő szépségekről,”ékszerképekről”, amik - a kortárs színházhoz
foghatóan - már meg sem kötik a befogadó képzeletét. S a korszakok közötti
átmenetként ott van ezek sorában a függöny mögötti szék, ami valahol minden
színházzal kapcsolatos dolognak a szimbóluma, ami nem utolsó sorban Tolnay
Klári székét ábrázolja. A szék, ami hol a végtelen magány, hol az együtt átélt katarzis
hordozója.
Apropó!
Az külön szépsége
ennek a kiállításnak, hogy keretbe foglalja a múló időt. Hiszen immár 29 éve,
hogy Balla István a legelső bemutatkozó kiállítását megtartotta, sőt a közbe
eső mintegy 111 tárlata Budapesttől Belgiumig, Miskolctól az Operaházig, és
most Kecskeméten több ezer embernek nyújtott páratlan élményt. Önök annyival
szerencsésebbek ezeknél az ezreknél, hogy az életmű legjellegzetesebb darabjai
mellett egyfajta művészi megújulásnak is tanúi lehetnek. Kívánom hát, leljék
örömüket Balla István 111. önálló kiállításában a Kecskeméti Népi Iparművészeti
Múzeum bőrszínházában!
Técsi
Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése